Leonardo da Vinci



Leonardo di ser Piero Da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz (akkor még itáliai) származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.

A Vinci melletti Anchianoban született Toszkánában, Itáliában egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci, Vinciből valót jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy Leonardo, ser Piero fia Vinciből.

Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz-ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széleskörben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere.

Élete

Vinciben született, édesapja, ser Piero a városka jegyzőjeként dolgozott, édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festő műhelye afféle „művésziskolaként" is szolgált. A festő mellett elsajátította a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belép a Szent Lukács-egyesületbe. Erre az évre datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Az ifjú festő egyre sikeresebb, híre egyre növekszik, így 1482-ben meghívást kapott, hogy ő készítse el Milánóban a Francesco Sforza tiszteletére emelendő hatalmas lovasszobrot. A munkát sosem fejezte be, csak a hatalmas agyagmodell készült el. A szobor makettje a Szépművészeti múzeumban látható. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el. 1500 márciusában rövid időre Velencébe utazott, (de még abban az évben visszatért Firenzébe), ahol 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába áll, és követi őt annak romagnai hadjáratába. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében elkezdte megfesteni remekművét, a Mona Lisát (közismert olasz nevén la Gioconda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása, Leonardo ugyanis ennyit tépelődött a mosoly kialakításán. Az arckép festésével párhuzamosan dolgozott a Palazzo Vecchio tanácstermében „Az anghiari csata" című freskón, amelynek megfestésére a firenzei köztársaság kérte fel. A mű befejezése után újult érdeklődéssel fordult a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vesz Milánóban. 1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa megbízásából matematikai-természettudományi tanulmányokat folytatott, eközben 1514-ben alapos tanulmányokat készített a Róma-környéki mocsarak kiszárítására, ezekből azonban semmi sem valósult meg. Rómában három évet töltött. 1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívja udvarába. Leonardo elfogadta a meghívást, és az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött. Két évet töltött itt, 1519-ben megbetegedett és meghalt. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta.