
Az utolsó vacsora a keresztény vallásban Jézus és 12 apostolának utolsó közös vacsorája. A Biblia szerint Jézus ezen vacsora során mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére; a misék során a mai napig utalnak erre. A korai keresztények az utolsó vacsora emlékére rendezték az agapékat (szeretet-vacsora.) Az utolsó vacsora történetét a római katolikus egyházi mise az eucharisztikus imádság keretében meséli el.
Első írásos említése Pál apostoltól származik:
"Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek elõtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus + azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend."
Az utolsó vacsora több művészeti alkotás ihletője is volt.
A quattrocentoban és a cinquecentoban is kedvelt téma volt. Leonardo híres festménye előtt a kompozíciók élesen elkülönínették Júdás alakját, őt az asztal néző felőli oldalára ültették.
Leonardo da Vinci falfestménye többszörös háromszög-kompozícióba rendezi a jelenetet, Júdást pedig nem ruházza fel attribútummal, s alakját beteszi a többi apostol közé, így nem tudni, melyik alak is tulajdonképpen. Jelenleg már restaurált állapotban tekinthető meg Milánóban a Santa Maria delle Grazie templom melletti refektóriumban. Egy 2007-es elmélet szerint a kép egy zenei motívumot is tartalmaz rejtetten. Jézus jobbján ülő alakot, aki eltávolodik tőle a feleségének tarják. A hozzá hajoló alak jobb kezében kés van a másik kezével a nyak tájékon mutat egy agresszív kifejezést. Ez a felfogás az anyaszentegyház felháborodását váltotta ki.
Jól látható, és vonalzóval is ellenőrizhető, hogy a kép minden perspektíva vonala - a tartó gerendák, díszítések, stb. a terem felől - pontosan Jézus arcára vetülve- a kép geometriai középpontja felé tartanak.