Velence védelme:

Velence megmentése szinte évszázadok óta fontos kérdést jelentett a városlakók számára: Nem csupán magát a központot, a történeli centrumot próbálták védeni, hanem a teljes lagúnarendszer megmentését célozták meg. A legújabbkorig hatásos védekezőrendszert hoztak létre, amikor 1782-ben felhalmozott terméskövekből 15 km-nyi, ún. „murazzi”-t, falat alkottak, amely megbízható hullámtörő volt majdnem 200 esztendőn át. 1966. november 4-én azonban a rendszer felmondta a szolgálatot, mikor óriási áradás lepte el a várost. A történelmi központot ekkor hirtelen 1,40 m mély víz borította el.

Míg 1966-ban 200 cm-vel, addig 2000-ben 144 cm-rel emelkedett az átlagos fölé a lagúna vízszintje. Csak egyetlen esztendőben, 1996-ban több mint 100 alkalommal öntötte el a 80 cm-es vagy ennél is magasabb acqua alta („magas víz”) a Szent Márk teret illetve Velence alacsonyabban fekvő részeit. A helyi lakosok ilyenkor néha órákig, máskor napokig kénytelenek a tereken egymás mellé felállított pallókon közlekedni.

Velence két állandó veszélyforrása ma az eliszaposodás és az acqua alta. A 20. század második felében a környék vegyiüzemeinek, kőolaj-finomítójának környezetszennyezése és a közlekedési eszközök légszennyezése miatt egyre gyorsuló ütemben zajlik a város építészeti emlékeinek pusztulása, süllyedése.

Az olasz kormány 1973-ban törvényben rögzítette a város védelmét. 1984-ben e törvény hatályát megerősítették. 1987 óta az UNESCO is szorgalmazza Velence megóvását, hiszen beválasztotta a „tenger királynőjét” a Világörökségbe. Megmentésére évről évre újabb és újabb ötletek születnek, de eddig még nem tudták megállítani a város süllyedését.

„Az 1988-ban született »Mózes-terv« mozgatható (szükség esetén a vízszint fölé magasítható) gátakkal zárná el a lagúnát az Adriától, de ez több milliárd dolláros beruházást igényelne, s a környezetvédők szerint megzavarná a lagúna ökológiai egyensúlyát” – olvashattuk a Britannica Hungarica világenciklopédiában (39.old.). A terv anyagi források miatt váratott magára. Emellett több ellenzője is akadt. A város lakói évek óta tüntetésekkel kívánják felhívni a figyelmet e projekt megvalósíthatalanságára vagy káros hatásaira.

„…a kormány hozzáfogott a Moise (Mózes-terv) nevű velencei árvízvédelmi program megvalósításához, amelynek keretében 78 mobil töltést építenek összesen mintegy 2 kilométer hosszúságban a lagúnák bejárata körül. A munkálatok 2003-ban kezdődtek, és a tervek szerint 2012-ben fejeződnek be. Velencét 1993 és 2002 között több mint ötven áradás sújtotta, s a város 23 centimétert süllyedt a XX. században” – jelentette a National Geographic híradása 2006 decemberében.