Velencei művészetek:

A városban egyaránt fellehetők a mór, a bizánci, a gótikus, a reneszánsz, a manierista és a barokk építészet emlékei; melyek szerves egységet képezve alakították ki Velence ma ismert képét.

Velence hajdani és mai központja is a Szent Márk tere a hozzá tenger felé kapcsolódó Piazettával. A Piazettáról két nagyobb csatornán, a Canal Grande és a Giudecca csatornáján vaporettókon is bejárható a város. Nemcsak csatornáinak partján, de szinte minden kisebb-nagyobb téren észrevehetők a palazzók (paloták), melyek legjellegzetesebb építőanyaga a fehér isztriai márvány. A paloták mellett azonban számos más polgári, világi épület fedezhető fel bejárva a zegzugos utcákat: így például a jótékonysági testvériségek, céhek székházai (scuolák, azaz „iskolák”). A vallási élet központjai a templomok, melyek közül szintén akad gótikus, kora reneszánsz, vagy barokk stílusú is. Ismertek még a különböző kolduló rendek templomai (S. Giovanni e Paolo, Sta Maria Gloriosa dei Frari).

Velence képzőművészete ugyancsak világhírű, elsősorban a reneszánsz velencei iskola festőinek köszönhetően.

Hosszú ideig a zenei élet rangos képviselőinek otthona volt, itt került színre az egyik első opera, Claudio Monteverdi Proserpina Rapita („Proserpina elrablása”) című műve. A város leghíresebb zeneszerzője kétségkívül az olasz barokk kimagasló egyénisége, Antonio Vivaldi volt. Sok neves zeneszerző mutatta be első darabját a ma is jelentős La Fenice operaházban, például Giuseppe Verdi, Gioacchino Rossini, Igor Sztravinszkij.